Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A férfi meddőségről

 
A férfiak ondójában (sperma) a hímivarsejtek (spermium) száma milliliterenként 20-60 millió között van. Ez képezi a sperma sejtes állományát, ami a teljes sperma tömegének mindössze 0,5%-a. Ezeknek átlagosan 80%-a életképes. A sperma maradék 95%-a a spermaplazma, amely különböző járulékos nemi mirigyek váladékának elegye. Pontos összetételét tekintve 3-5%-a keletkezik csupán a herében és a mellékherében, 45-80%-a az ondóhólyagban, 10-30%-a a prosztatában és 2-5%-a a Cowper-féle mirigyekben.
                                                  

sperma.jpg

Az ondó állaga  napról-napra változik, ami a szervezetet érő számos hatásnak köszönhető. A rendszeres szex, a mozgás és a szervezetbe juttatott tápanyagok a legmeghatározóbbak, de a testhőmérséklet is nagyban hozzájárul a sperma sűrűségéhez. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a fehérje tartalmú ételek (például a tojásfehérje, a zselatin) besűrítik az ondót, míg a búzacsíra, az omega-3-olajak, a szelén és a cink javítják az ondó állagát.
Egy ejakuláció során általában 2–6 ml mennyiségű ondó távozik a húgycsövön keresztül, benne a férfiak 40-360 millió ivarsejtjével. Ennél kevesebb mennyiség esetén a prosztata vagy az ondóhólyag elváltozásáról van szó, és a szakirodalom alultermelésről beszél, míg 6 ml fölött túltermelésről. Tapasztalatok szerint a cink, a püspöksüveg  és az aminosavak növelik az ondó mennyiségét. Ehhez társulnak olyan tényezők, mint a kor vagy a készen kapott génkombináció, a táplálkozás és az életvitel. Egy ejakulátumban 40-től akár több száz millió spermium található.
A spermiumok bölcsője
A spermiumok a herében 35 °C-on képződnek, ennél magasabb hőmérsékleten nem termelődnek, vagy a már meglévők elpusztulnak. Alacsonyabb hőmérséklet sem kedvez a spermiumképződésnek, de a meglévőket nem pusztítja el. Épp ezért a herezacskó (Scrotum) izmainak összehúzódásával és izzadságmirigyeinek segítségével termosztáthoz hasonló működéssel igyekszik biztosítani a megfelelő hőmérsékletet.
A két herét a herezacskót ketté osztó kötőszövetes sövény választja el egymástól. A herék felszínét egy kötőszövetes tok (Tunica albuginea) veszi körül, s ebből háromszög-alakú tereket elhatároló kötőszövetes elválasztófalak indulnak. Minden ilyen térben három, herénként nagyjából 250 herecsatornácska található. Ezekben zajlik a spermiumok fejlődése. 72 napig fejlődnek és vándorolnak a csatornácskák útvesztőjében, míg végül a mellékherében (Epidydimis) megállapodnak egy időre. A kanyarulatos csatornák a here és mellékhere határán 12-18 csatornává (Ductuli efferentes) szedődnek össze, végül egyetlen mellékhere-vezetékké egyesülnek, ami a mellékhere farokrészéből az ondóvezetékben (Ductus deferens) folytatódik.
A herében és mellékherében a hímivarsejteken kívül a hímivarsejtek képződését, érését fokozó és szabályozó anyagot tartalmazó váladék is képződik, melynek fontos alkotórésze a tesztoszteron. E hormon a herecsatornácskák közötti térben elszórtan elhelyezkedő úgynevezett Leydig-sejtek terméke.
Innen a hímivarsejtek az ondóvezetéken, egy 50-60 cm hosszú csövön keresztül a hasüregben fölfelé haladva jutnak el az ampulláig (Ampulla ductus deferentis), amelyben ejakulációig tárolódnak.
Bevetésre készen
Az érett spermiumok körülbelül 50, legfeljebb 60 mikrométer nagyságúak. Ovális, 4-5 mikrométer hosszú fejük tartalmazza az örökítő anyagot őrző sejtmagot. Feje sapka alakú membránrészét nevezik acrosomának. Ez a rész gazdag azokban az enzimekben, amelyek a petesejt megtermékenyítésekor a sejtmembrán feloldásában veszik ki részüket.
Rövid nyak, majd középrész következik, ebben helyezkednek el a sejtszervecskék, például a mitokondriumok, a spermium erőművei, amely a gyümölcscukor (fruktóz) hordozta kalóriákat a mozgáshoz felhasználható formájú energiaadagokká képesek alakítani.
A mintegy 40-45 µm (mikrométer) hosszú farok rész (Flagellum) arra szolgál, hogy ostorszerű mozgással tolja előre a spermiumot, ami így 3 mm/perc sebességgel “száguldhat” majd a petesejt felé. A fruktóz-üzemanyag azonban csak ejakulációkor vegyül hozzá az ondóhoz, és kerül a hímivarsejtek számára elérhető közelségbe, méghozzá az ondóhólyag váladékával.
Az ondóhólyag
Az ondóhólyag (Glandula vesicularis vagy Vesicula seminalis) páros mirigy. Hosszú kanyarulatos cső, melynek falát enyhén lúgos váladékot termelő mirigyhám béleli. A mirigyváladék gazdag fruktózban, az említett üzemanyagban, másrészt biztosítja a hímivarsejtek számára kedvező kémhatást. A benne lévő fibrinogén fehérje alvadási faktor. Prosztaglandin-tartalma a méh nyálkahártyájára és talán simaizomzatára is hat, így a méh mozgásai segítik a hímivarsejtek útját a petesejthez.
Magömléskor a makk ritmikus ingerlődésének hatására az ondóhólyag is összehúzódik, kiürül és a keverék az ejakulációs vezetékben áthalad a dülmirigy (Prostata) szövetén.
A prosztata
Dió nagyságú, mintegy 15 grammnyi, 30-50 mirigyből álló, középvonali szerv, ami a húgyhólyag alatt körülveszi a húgycső felső szakaszát. Hígan folyó, tejszerű váladéka megnöveli az ondó térfogatát és felhígítja. Kémhatása 6,4-es pH-jú. Savanyú foszfatázokat, PSA-t (prosztata-specifikus antigént) tartalmaz, ami ejakulációkor hozzáadódva a hímivarsejtekhez a spermiumok mozgását serkenti. A PSA egyébként nem csak a spermához vegyül, hanem a vérben is kimutatható.
A prosztata váladéka ezen kívül tartalmaz nátriumot, káliumot, cinket, kalciumot és magnéziumot, ­citromsavat, foszfátokat, a spermaplazma alvadását oldani képes enzimet és fibrinolizint, de találunk benne fehérvérsejteket, granulocitákat is. Miattuk lehet a sperma különböző fertőzések, nemi betegségek hordozója.
A prosztata tokja az ondóhólyagéhoz hasonlóan összehúzódásra képes, így nyomja ki magából termékét. A prosztata váladékával feldúsult ondó a két ejakulációs vezetékben halad tovább, melyek beszájadzanak a húgycsőbe, ahonnan aztán “egyenes út” vezet a külvilág, pontosabban a nő hátsó hüvelyboltozata felé.
Miért olyan, amilyen?
Közvetlenül a magömlés előtt a Cowper-mirigyek (Glandula bulbourethralis) átlátszó, nyákos váladéka mossa át a húgycsövet, és semlegesíti a húgycsőben található vizeletmaradékot, továbbá a hüvely savasságát is enyhíti, ami egyébként a kórokozókat hivatott távoltartani. A közvetlenül az ejakuláció előtt a hímvessző végén megcsillanó “kéjcsepp” is a Cowper-mirigyek váladéka, fontos feladata a síkosítás. A mirigyváladék aztán az ondóhoz is hozzákeveredik, és annak 2-5 %-át adja.
Ejakulációkor először a prosztata váladéka halad végig a húgycsövön, és csak ezután lövell ki az ondóhólyag ivarsejteket is tartalmazó és a prosztata termékével keveredő tartalma:
Az ondó nagy része enyhén sós víz. Sok fehérjét tartalmaz, továbbá számos hormon (dopamin, noradrenalin, tirozin, oxitocin és vazopresszin, különböző ösztrogének, feromonok, endorfinok) is megtalálható benne. Egyes alkotóelemeiről azt tartják, hogy a női szervezetben a méh citokin-termelését serkenti. Márpedig a citokinek növekedési faktorokként a méhnyálkahártya növekedését ösztönzik, ami a majdani megtermékenyített petesejt beágyazódásához szükséges.
Az egészséges sperma közel semleges, 7,2-es pH-jú, hogy a spermiumokat megvédje a hüvely savasságától, nyákos, hígan folyó, majd az ondóhólyag váladékában lévő fibrinogén hatására sűrűn folyóvá, alvadttá válik, hogy rendeltetési helyéről a női nemi szervekből ne csurogjon ki. Ez a prosztataváladék enzimeinek hatására csak fokozatosan oldódik föl, és folyósodik el újra. Az alvadt spermaplazma fogságából apránként kiszabaduló spermiumok a nyakcsatornán át a petevezeték fölső részén várakozó petesejtek felé veszik útjukat.
                                                  

ondo.jpg

A nem teljesen egészséges ondó
A sperma minőségét és megtermékenyítő-képességét az úgynevezett spermiogram segítségével lehet megítélni. Ebben a már részben említett jellemzők szerepelnek: a sperma színe, szaga, térfogata, pH-étéke (azaz kémhatása), elfolyósodási ideje (ami laborkörülmények között levegőn 30-40 perc), a spermiumok száma, illetve koncentrációja, életképessége, kinézete, mozgékonysága (motilitása).
Az egészséges spermában a spermiumok több mint 50 százaléka életképes, normál formájú, és több mint 30 százalékuk nagyon mozgékony, 20% mérsékelten “mocorog”.
A sperma fruktóz-tartalma a prosztata egészségi állapotára enged következtetni, valamint hormontartalma is meghatározó. Ezeket az adatokat természetesen csak leadott ondóminta esetében lehet megvizsgálni, de vannak jellemzők, amelyekhez nem kell különösebb szakértelem, és azért fontos, mert a normálistól való eltérés mindenképpen indokolja, hogy orvoshoz forduljon vele a férfi:
* A sperma pirosas, barnás elszíneződése nem tekinthető normálisnak, mert nagy valószínűséggel véreredetű, illetve gennyképződésre utalhat, meg kell tehát mutatni az orvosnak.
* A 2 ml-nél kevesebb ondó (hypospermia) prosztata- vagy ondóhólyag-eredetű problémákra utalhat, 6 ml-nél több (hyperspermia) hátterében prosztatagyulladás húzódhat. A mennyiség nem rendszeres eltérése az ejakuláció gyakoriságával is összefüggésbe hozható. Hosszú absztinencia után normális a több ejakulátum és a jobb minőségű sperma. Öt napnál hosszabb önmegtartóztatás már nem javítja tovább a minőséget.
Érdekességek
Mik azok, és mit keresnek a spermában az endorfinok? Az endorfin név az “endogén morfin” rövidítéséből származik, s mint ilyen, annyit tesz, hogy saját belső fájdalomcsillapító. A hormon szerkezetét és “gyártását” tekintve a szexuálhormonokhoz hasonló, megfelelő koncentrációban eufóriát okozhat annál, aki termeli. Nyilván nem véletlen, hogy a szexuális aktus idején is jelen van!
Szerencsére ritka ugyan, de előfordulhat, hogy a nő allergiássá válik a partnerének spermájában található valamely fehérjére. E rendellenes jelenség ismert ugyan, de még keveset tudunk róla.
Amilyen rendkívül változatos az állatvilág, olyan érdekes a spermiumok világa is. Míg az embernek 20-30 milliót tartalmaz 1 ml spermája, addig egy tenyészmén 22 milliárddal dicsekedhet ugyanekkora mennyiségben.
Az eddig ismert leghosszabb spermiumot az állatvilágban a muslicák, egész pontosan a Drosophila bifurca hímjei tudhatják magukénak. Az 1995-ben a Nature-ben publikált kutatási eredmények szerint az állatka spermiuma kiegyenesítve picivel több mint 5 cm.
Alapvető tudnivalók a férfi meddőségről
Napjainkban a férfi termékenyítőképességi mutatók világszerte csökkenő tendenciát mutatnak. Egy 1992-es, 61 ország egészséges, fiatal önkénteseit vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elmúlt 50 évben az egészséges populáció átlagos spermaszáma (és térfogata) 50%-kal csökkent. Mitől lehet ez? A kutatók keresik a választ. Az ma már biztos, hogy a környezetszennyezésnek, a megnövekedett háttérsugárzásnak komoly szerepe van. Ezen adatok tükrében viszont érthető, a férfi meddőség kezelése is egyre fontosabb tudomány.
Meddőségről akkor beszélhetünk, ha egy pár legalább egy éven át, rendszeresen nemi életet él — anélkül, hogy bármilyen fogamzásgátlást alkalmazna — és ennek ellenére nem jön létre terhesség. Ez  agyermekre vágyó párok kb. 15%-ánál következik be, de önmagában még nem jelenti azt, hogy minden ilyen pár termékenységi problémával küzd, azonban ilyenkor már tanácsos elkezdeni a kivizsgálást. A statisztikák szerint az esetek 40%-ában a gyermektelenség oka a férfi, és további 20%-ban a férfinél és a nőnél egyaránt található valamilyen probléma. Azaz összességében a gyermektelen párok több, mint felénél a férfi (is) hibás. Ezért meddőség gyanújakor a házaspár egyidejű nőgyógyászati és andrológiai vizsgálata javasolt. Az andrológia az urológia speciális területe, amely elsősorban a férfiak megtermékenyítő képességének zavaraival foglalkozik.
A gyermektelen párok kezelése során sosem egyéneket kell kezelni,  a párt mindig egységnek kell tekinteni. A kutatások szerint minél hosszabb ideig terméketlen egy pár, annál kisebb az esélyük a sikeres kezelésre, ezért a kivizsgálást nem érdemes 1 évnél tovább halogatni. Sok pár már alig néhány sikertelen hónap után aggódik, elkeseredik, stresszes lesz, ami a teljesen egészséges pároknál is csökkenti a fogamzás esélyét. Jó tudni, hogy a férfiak kivizsgálása általában egyszerű, kevésbé invazív mint a nők esetében, ezért gyermektelen párkapcsolat esetén célszerű a kivizsgálást a férfi oldallal kezdeni. A kivizsgálás fájdalommentes, az alapvizsgálatok során fizikális vizsgálat, spermium analizis történik, szükség esetén ezeket ki kell egészíteni vérből történő hormonvizsgálattal, genetikai vizsgaaaálattal, ultrahang vagy röntgen vizsgálatokkal. A férfi meddőség hátterében sokszor a fiatal férfiak herevisszér-tágulata áll, amely – az alsó végtag visszerességéhez hasonló- vénás tágulat a here körül, amelynek hosszabb idejű fennállása károsíthatja a nemzőképességet. Ezt az elváltozást műtéti úton lehet kezelni, amelyet manapság már rövid kórházi befekvéssel, vágás nélkül, úgynevezett laparoscopos megoldással vagy microsebészeti módszerrel is lehet kezelni.
A férfi meddőség a legtöbb esetben kezelhető, a mai modern eljárásokkal sokszor reménytelennek tűnő esetben is található megoldás, akár olyan esetekben is, ha az ejaculatum egyáltalán nem tartalmaz spermiumokat. Ilyen esetekben a heréből – érzéstelenítésben – több helyről apró szövetmintákat veszünk, melyekből megállapítható a károsodás mértéke, valamint ugyanilyen módszerrrel bizonyos esetekben mesterséges megtermékenyítésre alkalmas minták is nyerhetők.
 
Ahhoz, hogy a terhesség létrejöjjön, az alábbi folyamatoknak kell a férfi szervezetben zökkenőmentesen lezajlaniuk.
A herezacskóban elhelyezkedő here termeli a hímivarsejteket (
spermium), melyek azután a mellékherében tárolódnak. Innen az ondóvezetéken jutnak tovább, ahová az ondóhólyag váladéka kerül. Az ondóvezeték a prosztatán keresztül a húgycsőben folytatódik, majd a húgycsőnyílással végződik. Az ondóhólyag és a prosztata váladékot termel, mely sajátos összetétele révén a spermiumok életképességét biztosítja. Közösüléskor az így létrejött sperma távozik, mely a spermiumokat tartalmazza, amelyek alkalmas környezetben megtermékenyítik a petesejtet, és létrejöhet a terhesség. A továbbiak szempontjából ki kell emelnünk, hogy a herében a spermiumok termelődése 34 °C hőmérsékleten a legintenzívebb, az ennél melegebb környezet gátolja a folyamatot.
A fenti tényezők bármelyikének eltérése infertilitást okozhat.
Magas testhőmérséklet a herék működéséhez. A here veleszületett betegsége a rejtettheréjűség, mikor születéskor a here nem a herezacskóban található, hanem a hasüregben. A herezacskó falában futó gyűjtőerek (vénák) tágulata szintén meddőséget okozhat. Ezen két kórállapot alapját az képezi, hogy a here az ideálisnál melegebb környezetbe kerül: a hasüregben testhőmérsékletű a környezet, a kitágult véna pedig a vér melegsége miatt teremt előnytelen feltételeket a spermiumok termelődéséhez.
Gyulladás, daganat. A herék és a mellékherék gyulladásai, daganatai szintén infertilitáshoz vezethetnek. Közismert, hogy a felnőttkori fültőmirigygyulladás (mumpsz) szövődményeként heregyulladás alakulhat ki. A gyulladások (sokszor nemi betegségek) következtében sérülnek, hegesednek, illetve elzáródnak a fenti anatómiai képletek, így a sperma kiürülése gátlódik.
Kémiai hatások, sugárzás. Egyes kémiai és fizikai hatások is okozhatják a spermaképződés csökkenését vagy a spermák fokozott pusztulását. Ilyen a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a különböző gyógyszerek, elsősorban a kemoterápiás szerek használata. A daganatellenes terápiában alkalmazott besugárzás szintén okozhat sterilitást.
Idegi eredet. A megtermékenyítés bekövetkezéséhez az erekció (merevedés) és ejakuláció (sperma kilövellés) zavartalan lezajlására is szükség van. Idegi eredetű merevedési zavart okoz a gerinc bizonyos szakaszának a sérülése, ezzel meggátolja a sikeres közösülést.
Pszichés okok. Napjainkban a férfi meddőséget leggyakrabban pszichés tényezők okozzák, ezen két mechanizmus gátoltsága folytán. A stressz, a nem kiegyensúlyozott párkapcsolat, a szociális és egzisztenciális bizonytalanság, az alkoholizmus mind a nemzőképesség csökkenését okozhatja, legtöbbször a hímvessző merevedési zavara (erektilis diszfunkció) formájában.
Genetikai okok. A férfiak kromoszómakészletében egy X és egy Y nemi kromoszóma található (XY), a nőknél két X (XX). Amennyiben ezekben a kromoszómákban szerkezet- vagy számbeli eltérés adódik, az megzavarja a férfi nemi szervek és jellegek méhen belüli kialakulást, így nemzőképtelenséget okoz. Az ilyen jellegű eltérések szerencsére igen ritkák.
Hormonális okok. A normális nemi működés bonyolult idegi és hormonális hatások is szabályozzák. A férfihormon (tesztoszteron) termelő szervek működésére az agyban elhelyezkedő hipotalamusz és agyalapi mirigy hat  Amennyiben ezek közül bármelyik megbetegszik (pl.: daganat, gyulladás következtében), a hormonegyensúly felborul, ezáltal hormonális alapon létrejövő sterilitás alakul ki.
Hogyan válhat egy férfi meddővé?
Minden olyan eltérés meddőséghez vezethet, ami gátolja a spermiumok termelődését és érését a herében, illetve akadályozza a spermiumok útját és a magömlés során a spermiumok kijutását. Az ondónak csak kisebb részét képezi a herékből származó spermiumok tömege, nagyobbik részét az ondóhólyagok és a prosztata által termelt váladék alkotja. A férfimeddőség okai között leggyakoribb a hereműködés zavara, fő okait az alábbi felsorolástartalmazza.
A hereműködést rontó leggyakoribb tényezők:
  1. hormonális zavarok,
  2. heresorvadás (sérülés, műtét),
  3. here visszsérv,
  4. rejtettheréjűség,
  5. here- és/vagy mellékheregyulladás,
  6. a külső károsító hatások (hőhatás, sugárzás),
  7. gyógyszermellékhatás (pl. a sejtosztódást gátló daganatellenes szerek),
  8. mérgezés (alkohol, növényvédőszerek),
  9. dohányzás.
A herék rendellenes működése mellett a spermiumoknak a heréből való kijutását akadályozó ondóúti elzáródás, valamint a spermiumok mozgását rontó ondóúti gyulladás szintén gyakori. Az elzáródás vagy a gyulladás helye egyaránt lehet a mellékhere, az ondóvezeték, az ondóhólyagok vagy a prosztata területén. A meddőség ritkább okai között hormonális és genetikai eltérések, illetve immunológiai zavarok is szerepelhetnek.
Milyen vizsgálatokkal lehet a meddőséget kimutatni?
A férfimeddőség gyanúja esetén az első lépés a korábbi betegségek és más adatok megismerése, a nemi szervek, valamint az ondó vizsgálatának elvégzése. A legtöbb adatot az ondóvizsgálat során kapjuk, amelynek feltétele, hogy öt nap közösülési szünet előzze meg. Az ondó nyerése történhet a rendelő külön helyiségében önkielégítéssel, vagy nemi úton bekövetkező magömlést követően is behozható az ondóminta. A minta csak akkor értékelhető, ha egy órán belül, melegen tartva, tiszta üvegben (gyógyszeres fiolában) hozzák be a vizsgálatra. Óvszer nem alkalmazható a vizsgálni kívánt ondó felfogására, mivel ez gyakran tartalmaz spermaölő anyagokat.
A vizsgálat során az ondó mennyiségének, vegyhatásának és állagának értékelése mellett a legfontosabb a spermiumok mikroszkópos megfigyelése. Ennek kapcsán megmérik a spermiumok számát milliliterenként, valamint értékelik a mozgásukat, az alakjukat és megfigyelik más sejtek (gennysejtek, vér stb.) jelenlétét. A spermiumok száma — ami különösen hereműködési zavarokban csökken — normálisan 20 millió/milliliter feletti. Ondóúti elzáródás esetén előfordul, hogy az ondóban egyáltalán nincsenek spermiumok, csak prosztataváladék.
A spermiumok száma > = 20 millió/ml
  mozgékonysága > = 50% az összes mozgó spermium aránya
  quali. mozgékonyság > = 25% nagyon jó mozgékonyság
    25% mérsékelten jó mozgékonyság
    < 50% mozdulatlan
  alakilag > = 30% a normál morphologiájúak aránya
Az ondó mennyisége 2-8 ml
  pH-ja 7-7,8
  kezdeti fruktóztart. 1,2 mg/ml
  elfolyósodás ideje < 30 perc
Ha a spermavizsgálat eredménye pozitiv, tehát találtak valami hibát, legtöbbször a következő kategóriák szerepelnek:
aspermia nincs ondó
hypospermia túl kevés ondó (< 2 ml)
hyperspermia túl sok ondó (>8ml)
azoospermia az ondóban nincsenek spermiumok
cryptozoospermia az ondóban csak elvétve vannak spermiumok (centrifugatum)
oligozoospermia < 20 millió spermium/ml
polyzoospermia > 250 millió spermium/ml
asthenozoospermia 50%-nál kevesebb mozog, alak és számuk normális
teratozoospermia 70%-nál több a normálistól eltérő spermium
necrozoospermia csak halott spermiumok
Amennyiben a leírt vizsgálattal eltérést mutatnak ki, további vizsgálatokra is szükség lehet. Ondóúti gyulladás gyanúja esetén mikrobiológiai vizsgálatok, elzáródásnál ultrahang- és röntgenvizsgálatok javasoltak. A hereműködés zavaraiban gyakran elkerülhetetlen a heréből — kis metszéssel — kivett szövetminta vizsgálata.
Férfi meddőség kezelési lehetőségei: A spermium analízis normál értékei:
  • Gyógyszeres kezelés
  • Injectios kezelés
  • Műtéti eljárások
  • Életmódi tanácsok
  • 3-5 nap carentia
  • Ejaculatum: 2- 5 ml pH: 7.4 küllem: opálos
  • spermiumszám: 20 – 60 millió/ ml
  • jól mozgó sejt: több mint 60 %
  • normál alak: több mint 60 %
  • viszkozitás: 30 percen belül elfolyósodó
A normálértékek alatt a teherbeejtő képesség meredeken csökken, az ilyen esetekben a kezelőorvos határozza meg a teendőket. Enyhébb esetekben segithet az inszemináció, hiszen a sperma teljes mennyisége átjut a méhnyakon. Ezt a kezelést megelőzheti a férfi hormonális stimulációja, melyhez – épp úgy, mint a nőknél – gonadotropinokat, (ill. esetleg tesztoszteront) használnak. Ez a kezelés a spermiumok érését és a saját tesztoszteron képződését serkenti. Mivel a férfi ivarsejtek nem két hét, hanem 3 hónap alatt érnek be, a stimulációnak is legalább ilyen sokáig kell tartani. Ez nagyon hosszú és fájdalmas procedúra (kb. heti 5 injekció). A kezelés után viszont sokszorosára nőhet a siker valószinűsége. A súlyosabb esetek kezelése nem ilyen egyszerű. Ha nagyon kevés spermium van, csak ICSI-vel lehet biztos a megtermékenyités. (Vagy még azzal sem. Ilyenkor donorspermiumot lehet kérni a megtermékenyitéshez.)
Megelőzhető-e a férfimeddőség?
A férfimeddőség megelőzése terén több lehetőség is kínálkozik. A külső károsító tényezők közül a sugárártalom, a növényvédőszerek, a dohányzás és az alkoholfogyasztás elkerülésével megelőzhető a herekárosodás. Az urológiai gyulladások fejezetben már részletesen leírtuk, hogy a fertőzések mielőbbi kezelésével megelőzhetők a további szövődmények, így a meddőség is. A diétás előírások közül egyedül a spermiumtermelést serkentő E-vitaminban gazdag halételek fogyasztása, illetve a szervezetből gyakran hiányzó nyomelemeket tartalmazó, változatos táplálkozás javasolható.
A megtermékenyítőképesség javítása
A leírtak alapján látható, hogy a meddőséget számos különböző betegség okozhatja, így érthetővé válik, hogy sikeres kezelés csak az okok ismeretében lehetséges. Ondóúti gyulladás során annak gyógyszeres kezelése, hormonális eltéréseknél a hormonkezelés hozhat eredményt. A hereműködést rontó varicokele műtéti megoldását követően gyakran növekszik a spermiumok száma. Ugyancsak műtéti beavatkozás válhat szükségessé ondóúti elzáródás megoldására. Napjainkban az orvostudomány fejlődésének köszönhetően súlyos meddőség eseteiben a mellékheréből vagy a heréből nyert egyetlen spermiummal is megtermékenyíthető a petesejt, amely aztán az anya méhébe helyezve sikeresen fejlődhet.Ezen a téren az utóbbi időben az andrológus-urológusok és a nőgyógyászok együttműködése újabb nagy lehetőségeket nyitott.
 
Felhasznált  források: www.ferfigyogyaszat.hu, www.vitalitas.hu, www.ivf.com, www.webbeteg.hu, www.hazipatika.com, www.infertility.hu
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.